Mozgalom

Nem holmi kis szövetkezetet szeretnék most létrehozni, így, a cím után, csak szimplán leírni a mai napom csodálatos történetét. Mert ez tényleg eléggé izgalmasra sikeredett, és annál idegtépőbbre.
Talán hajnalban még minden okés volt. Olvastam, azonban utána elaludtam, az utolsó pár oldal már olyan volt, hogy semmire sem emlékszem belőle... Nem rossz végülis ez az Anyegin, de egy idő után roppantul le tudja szívni az ember agyát. Olyan fél kilenc felé ébredhetettem fel, hála a hörcsögnek, melyet ki kellene most dobni, amíg az öcsém nincs itthon (merthogy valami ismerősénél alszik, nem tudom meddig).
Fél kilenc... busz lekésve, spanyol lekésve, király minden. Igazából az sem jutott eszembe, hogy ma spanyolom lenne, hacsak nem mondtam volna azt szerelmemnek, hogy Te quiero, és ebből azonnal beugrott, hogy hoppá. De most már mindegy, elvégre késő rajta bánkódni, szeretem a nyelvet, de így jártam, nem is tanultam rá semmit, pedig írtunk volna. Ja, és házim sem volt semmi, csak egy töredéke, de a java része hiányos. Persze anyának előadtam, hogy hú, de sokat készültem rá.
Ő meg tuti nem is figyelt, és azt sem tudja, hogy nekem ma milyen elfoglaltságaim lennének.
No mindegy, bekapcsoltam a laptopot. Minden király, röhögtem párat, jött a nyúzott magaviselet, mely arról árulkodik, hogy ad 1. nem aludtam ki magam; ad 2. cappuccino-elvonásitünet. De persze a gondok nem itt kezdődtek...
Legelső lépésként feljött egy kis buborék, amit én kapásból kinyomtam, nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. Viszont egy perc múlva ugyanez előkerült a semmiből, elkezdte bökni a csőröm, hogy mit is akar tőlem a Windows. Rákattintottam, és eljött valami program, ami hipergyors sebességben átellenőrizte az egész gépet, és kihozott 38 különféle fertőzött fájlt! Na itt már kezdtem kiakadni, a múltkor lett levizsgálva a gép, semmi baja nem volt, a tény hidegzuhanyként ért. Kérte, hogy aktiváljam a programot, de láss csodát, hát nem fizetős, de jó... NOD32-vel átkutattam az egész gépet, mit talált?
SEMMIT.
Na mondom szép, biztos valami kis csöppség, amit a Microsoft talált ki, hogy kaszírozzon tőlem jó sok pénzt. Persze tudom, hogy egy ilyen kis ellenőrzés nem ér konkrétan majdnem semmit, de akkoris, ami durva, az durva. A semmiért vártam legalább egy-két órát. Később megváltozott a hátterem is, miszerint oltári nagy veszélyben vagyok, mindenem el fog tűnni, etc.
Majd jött is a hab a tortán: újraindult a rendszer. Már sírni tudtam volna kínomban, de sikerült visszahozni, azonban 20 perc múlva ugyanez lejátszódott, miközben 1 percenként kaptam az ablakokat, hogy ilyen, meg olyan veszély van, hátterem maradt a csilli-villi hibajelentés. Gyorsan mentettem mindent, ami a legfontosabb, mert ha nagy dózisokban tettem volna át a gépre a dolgokat, rittig, hogy a felénél leáll a rendszer, így csak ami kell. Tuti maradtak ki dolgok, azt majd valahogy megszerzem mástól, vagy letöltöm, majd ami lesz.
Amint megjött apa, elkezdtük leformázni a gépet, de, hogy nehogy már minden jól menjen, a lemez nem érzékeli a SATA-s vinyót, szóval másik XP-telepítő kell. Ekkor vetődött fel, hogy akkor legyen rajta Vista, így most arról vagyok.

De még mindig nem tökéletes semmi sem, mert természetesen a hálózat nem jó, nem tudok a többi gépre csatlakozni, így a fájljaim öcsém gépén senyvednek... Remek, komolyan. Boldog vagyok.