...mert a semmi unalmas lenne

Tegnap... Minden tegnap történt, az este, vagy inkább délután folyamán. Olyan szokásosként telt el, beszélgettem a megszokott barátokkal, szóval minden király volt, magamban a szemem előtt az lebegett, hogy holnapután (azaz ha a mai dátumot, akkor holnap) nyelvvizsga. Megmondom, még mindig nagyon izgulok, de most nem ez a fő téma.

Minden pár perc alatt elromlott. Az elején még vigyorogtunk, mert Jack egy roppantul idegesítő gyereket helyretett, de utána... Írt valaki. Valamilyen Ealestin, vagy milyen tanoncgyerek volt, Fleur multikaraktere. Na, itt már kezdett elszakadni a cérna, mégis mi ez. Majd utána sorozatosan jöttek a hozzászólások az udvarra.
Mindenki szeme elé.
Az udvarra.
Naxeldiresek, és Allidonosok.
Bénábbnál-bénább játékosok. És mind ilyen karakterrel. Majd megjelent a két igazgató is a hasonló típussal, és egyértelmű volt: bosszú.
A gyerekes fajtából.
Gondolom most kérdezheted, ez milyen bosszú? Szimplán azért, mert van egy Ravenwood karakterem, nekem is, Jacknek is, Chrisnek, és Aurorának is. És őket nem vettük be, majd jöhet a szokásos mártírjáték, senki sem bírja őket, nem fogadja el őket senki, ők csak igáslovak, semmi más. Amit nagyon jól tudnak, hogy _nem_ így van. Most viszont kiverték a biztosítékot, mert ez már szánalmas. Több dolog is zavar. Miért mindig nekünk kell nyitni? Ők miért nem tudnak? Ne mondják, hogy belefáradtak, mert felém ALIG nyitnak, én szinte folyamatosan. Ergo felém nem tudom, mi ez a hattyú halála.
A másik az, hogy dühös vagyok. Nem, mert nem vettek be, hanem azért, mert tönkretteték Ari napját. Ari ma sírt. Szerintem emiatt. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy ne teljen jól a holnap induló nyaralásuk, de mivel nem vagyok gonosz, így ezt nem teszem. Vagy csak szimplán azért, mert én ettől még bírom őket, pedig most gyűlölnöm kéne. Vegyes érzések, nagyon király. De akkorsem engedem, hogy Arit bántsák!

Hiányzik Amy. Bár ma sikerült vele pár percet, olyan fél órát beszélni, hiányzik. Nem bírom nélküle, rájöttem. Legyen már végre újra nete. Legyen... Kérem. Akarom látni. Akarok vele beszélni. Akarom őt megölelni. Akarom, hogy itt legyen mellettem. Akaratos vagyok, tudom. Mindent azonnal. Most. És most abba is hagyom.