Két év

Nyugodj békében, Heathcliff Andrew Ledger!

Ennyik vagytok

Gratulálok a tetves rendszeredhez, és ahhoz, hogy megígérsz valamit, amit utána kurvára de nem teljesítesz, de váltig állítod azt, hogy nem ígérted meg. Undorodom Tőled.

Déja vú?

Kezdek alvásgondokkal küzdeni. Déja vú? Január van.

Vége

Oké, szánalmas vagyok. Nagyon szánalmas. Befejeztem, kész, vége. Vagyis... magam alatt még vagyok valamilyen szinten. Bár egyre jobban vagyok, azért még van bennem valami, ami miatt rossz a hangulatom, de nem mutatom ki senkinek. Akit érdekel, úgyis megkérdezi, mi a bajom, akit pedig nem, az vagy nem foglalkozik velem, vagy nem kérdez rá. Nyugodt vagyok.

Boldog újévet

Igazából írhatnék minden szépet, és jót. Hiszen ilyenkor azt kell, jókívánságokkal kell megtölteni az új esztendő első napját. Igen, ez 2010 első blogbejegyzése, tőlem, legalábbis, és nem ezzel fog eltelni. Pedig tudnék mesélni, a szilveszter jó volt, minden klappolt, de valami mégis ott szunnyadt a háttérben, pedig próbáltam elterelni róla a figyelmemet. Tanulság: sose nézz szomorú filmet bulizás előtt. Azt hittem nem rontja el a kedvem, tökéletes partihangulatom volt, eleinte, majd ez még továbbra is megmaradt, szerencsére, de azért rossz volt a szomorkásabb részekre visszagondolni. És nem is azért igazán, ami maga a történet volt, hanem inkább arra, hogy aki előadta, már halott. Heath-filmet sose nézz szilveszter napján, még a buli előtt.

Fogalmam sincs, hogy minek írok. Nincs miről, hiszen akit érdekelnek a dolgok, úgyis elmondom neki, ide pedig általában csak panaszkodni jövök, arra jók az elmélkedések a világ dolgairól. Bár, ha azt nézzük, az előbb is panaszkodtam, de ez most részletkérdés, ezt muszáj volt leírni. Nem értem Katát. Nem értem magam. Nem értek én már semmit sem. Eltűnt, és azóta sem került elő, engem pedig majd meg esz a fene, hogy mégis mi történt vele, mit csinált, miért csinálta, és miért kellett már megint beleesnie a farkas csapdájába? És mit tudok én ilyenkor tenni? Hiszen tudom, látom, és érzem, hogy ez így nagyon nem jó, a szíve, véleményem szerint, csak az összetörés felé kanyarodik. Hiszen az a bizonyos személy, NEM szerelmet akar, ez annyira világos, mint a Nap. Mit tudnék én tenni, ekkora távolságból, azon kívül, hogy előadom: nem tetszik nekem ez a dolog. Mert így van, és ezt a véleményemet nem fogom véka alá rejteni, mert teljesen felesleges, ő is tudja, meg én is. Nem érdekel, hogy átvert, kit izgat, a gondolataim között ott volt, hogy azért elmélkedik olyanon, hogy vajon milyen lehet a szilveszter vele, mert tényleg így lesz, és megpróbálja elképzelni, de... áh, teljesen mindegy, nem értem az egészet... Mindegy, nem is zaklatom fel magam rajta.

Köszönöm Mesinek az SMS-t. Reméltem, hogy tőle fogom az elsőt kapni, és igen, így történt. Annyira szeretem, és sajnálom a dolgokat, amiket a múlt évben veled tettem, hogy játszottam a mártírt, féltékenykedtem megállás nélkül. Igyekszem megváltozni, ez volt az első fogadalmam. De azért egy játékkal még lógsz nekem, ezzel számolj. És nem, nem írom hozzá, hogy már ha akarod, nem indítok el lavinát, és tudom, remélem, hogy tényleg így van, hiszek neked.

Boldog újévet, Magyarország, talán idén jobb lesz minden.