2009. október 5., hétfő

Az utolsó esély

Már csak egy labdarúgás van, már csak egy rúgás. Ne rúgd be, kérlek. Hagyd ki, fuss el előle, legyen kapufa, vagy fölé, bármi. Inkább add át az ellenfélnek a labdát. Mert ez a kapu nem a győzelmet, hanem a véget jelenti. A te történeted még nem ért véget, még csak most kezdődik. Ez is csak egy nehéz időszak, mely az életben szinte mindig előfordul. Nehézségek mindig lesznek, legyőzzük őket, és vége a játszmának, az élet zajlik tovább.
Ez egy hosszabb küzdelem, végeláthatatlan, mégis, minden rendben lesz, tudom. Erős vagy, és nem adod fel. Elrontani mindent könnyebb, de te sosem rontasz el semmit. Most se tedd. Nem szabad, érted? Nem. Megtiltom. Igen, én, a keresztfiad. Egyik keresztfiad. Nem érdekel a múlt, nem érdekel semmi olyan, hogy egyszer már megtörtént, amit túléltél. Kitörlődött, mert most nem az a lényeges. Az csak egy befolyásoló tényező. Az a lényeg, ami jönni fog. És az a szép jövő, a gyógyulás után. Szebb, mint az eddigi.
Nem léphet fel megint keringési zavar. Nem történhet meg. Ne történjen meg, könyörgöm. Nem szabad elmennie. 46 éves... Előtte áll még az élet. Még annyi mindent megtehet, még annyi minden történhet vele. Azt mondtad te fogsz ott ülni mellettem az esküvőmön, mint násznagy. Neked még ott kell ülnöd a ballagásomon, a diplomaosztáson, és együtt izgulni, hogy felvesznek-e az orvosira, vagy sem. Négy nap... Túl hosszú. Túl hosszú. És ez még csak az első. Jó esélyekkel indulsz, ne hagyd magad legyőzni. Te erősebb vagy.
Négy nap...