2 nap... Kevés, mégis túl sok. Hiányzik. Az smsre sem válaszol. Mindig szólt, ha van valami. Hiányzik. Nem tudok meglenni nélküle. Most tapasztalom, hogy két nap milyen sok, igazán. Eddig nem értékeltem, hiszen semmiségnek tűnt, de nem az. Ilyenkor tűnik fel, hogy mennyire ragaszkodom hozzá, és mennyire szeretem. Talán kissé betegesen is. Wia azt mondja, hogy minimum, mintha szerelmes lennék, annyira aggódom túl a dolgot. Biztos sok dolga van. De... én attól még félek. Ha valami történne vele... Nem tudom mi lenne, de nem, nem bírnám ki. Beleőrülnék.
Danival van, biztos. Biztos vagyok benne. De mi van, ha komolyabb? Meddig lesz ez még így, meddig kell nélkülöznöm, meddig kell kibírnom nélküle? Miért idegeskedek ennyire? Miért szeretem ennyire? Miért?
Miért?
Miért?
Nem tudom. Nincs válasz. De én akkor is... félek. A tudatlanság megőrjít.
2009. augusztus 13., csütörtök
2009. augusztus 10., hétfő
Freedom
Találó cím. Hiszen ez tényleg szabadság. Bár nem harcoltam érte, mint anno sokan, de azért jól esik, pedig csak egy szavamba került. Harc? Nem, az nem az én stílusom, én diplomatikus vagyok. Semmi értelmét nem látom a harcnak. Csak emberek hullanak el, bár az tény, hogy az elszaporodás ellen tökéletes. Túl sokan vagyunk már ezen a Földön.
Túlságosan is.
És mennyien nem élnek emberien. Nem is emberek, hanem csak emberszerű lények. Mindegy, nem elemezgetem senkinek sem az életét, hiszen úgy rontja el, ahogy akarja. Persze azért az jobban esne, ha ez másra nem lenne kihatással. Minden felfordult, és már semmi sem a régi. Nem mintha én olyan sokat éltem volna már, hogy ilyen komoly kijelentéseket tegyek, de az biztos, hogy a rövid életpályám folyamán ez az egész mindenség változik.
Az emberek önállótlanok. És ez még csak egy dolog, hiszen semmi ambíció nincs bennük, hogy esetleg önállóvá váljanak. Mindig, minden egyes problémát mással kezeltetnek le, és kissé gerinctelen módon máshoz rohannak, és a problémaforrást kibeszélve osztják az észt a gondjukról, bajukról. Majd utána pedig olyan infantilis lépéseket akarnak tenni, hogy csak a fejét fogja az, akin az egész lecsapódik.
És ez a személy mindig én vagyok.
Ettől menekülök.
Mert én nem fogok mindig ott lenni, hogy más helyett tartsam a hátam.
Sebes vagyok, mert ostorral csapkodnak, ha kell, ha nem.
Nem vagyok ló.
Nem...
Ember vagyok.
Túlságosan is.
És mennyien nem élnek emberien. Nem is emberek, hanem csak emberszerű lények. Mindegy, nem elemezgetem senkinek sem az életét, hiszen úgy rontja el, ahogy akarja. Persze azért az jobban esne, ha ez másra nem lenne kihatással. Minden felfordult, és már semmi sem a régi. Nem mintha én olyan sokat éltem volna már, hogy ilyen komoly kijelentéseket tegyek, de az biztos, hogy a rövid életpályám folyamán ez az egész mindenség változik.
Az emberek önállótlanok. És ez még csak egy dolog, hiszen semmi ambíció nincs bennük, hogy esetleg önállóvá váljanak. Mindig, minden egyes problémát mással kezeltetnek le, és kissé gerinctelen módon máshoz rohannak, és a problémaforrást kibeszélve osztják az észt a gondjukról, bajukról. Majd utána pedig olyan infantilis lépéseket akarnak tenni, hogy csak a fejét fogja az, akin az egész lecsapódik.
És ez a személy mindig én vagyok.
Ettől menekülök.
Mert én nem fogok mindig ott lenni, hogy más helyett tartsam a hátam.
Sebes vagyok, mert ostorral csapkodnak, ha kell, ha nem.
Nem vagyok ló.
Nem...
Ember vagyok.
2009. augusztus 4., kedd
Nem felejtett
Nem felejtette el. Imádom. Köszönöm. ^^ Nagyon szarul esett, hogy nem kaptam semmit lényegében, még smst sem, nem írt rám msnen sem, mondjuk nem tudom fent volt-e, de nem felejtette el, kiírta már elsején is, csak nem figyeltem. ^^ Szeretem, és köszönöm. ^^
2009. augusztus 3., hétfő
Nem lennék
Igazából ma nem kellene írnom, mert nem tudnék. Mert Kecskeméten kellene lennem, és ott szórakozni, röhögni, meg mesében részt vennem, roston sült csirkemellet ennem, és bulizni Erinékkel. De ez nem jött össze, miért? Mert nincs pénz. Én meg ne költsem a pénzem ilyenekre, mert ne legyek telhetetlen. Pedig milyen jó lenne...
Nem jöhet! NEM JÖHET! Én esküszöm, hogy egyszer felkeresem a szüleit Arinak, és kioktatom, hogy vegyék már észre magukat, a lányuk életét teszik tönkre azzal, hogyha egy köbmilliméternyi légteret nem adnak neki. Pourquoi? Mi értelme van ennek? Miért nem örülhet igazán, és miért nem érezheti azt, hogy szeretik? És miért kell eltiltani Baktától?
Neki jönnie kell!
Bunkó vagyok, tudtátok? Nikol megmondta. Nézzek magamba, mert bunkó vagyok, állítólag. Miután mindenkinek összevissza hazudott, és játszotta a kurvát, elnézést a ronda kifejezésért, a sok kavarással, hadd ne én nézzek már magamba. Még neki áll feljebb, komolyan mondom... Nem én csaltam meg őt az állítólagos kapcsolatunk alatt, én maximum csak mást jobban szerettem. Igen, bevallom, jobban szerettem egy másik lányt. Aki sokkalta érettebb nála, pedig ő tartott engem éretlennek. Nőjön fel, ennyit tudok mondani. Persze erre már nem mondott semmit, ez olyan tipikus.
Nekem van igazam. Ja, és még egyszer: bunkó vagyok. Igen, drága Gerard, te bunkó vagy.
Nem jöhet! NEM JÖHET! Én esküszöm, hogy egyszer felkeresem a szüleit Arinak, és kioktatom, hogy vegyék már észre magukat, a lányuk életét teszik tönkre azzal, hogyha egy köbmilliméternyi légteret nem adnak neki. Pourquoi? Mi értelme van ennek? Miért nem örülhet igazán, és miért nem érezheti azt, hogy szeretik? És miért kell eltiltani Baktától?
Neki jönnie kell!
Bunkó vagyok, tudtátok? Nikol megmondta. Nézzek magamba, mert bunkó vagyok, állítólag. Miután mindenkinek összevissza hazudott, és játszotta a kurvát, elnézést a ronda kifejezésért, a sok kavarással, hadd ne én nézzek már magamba. Még neki áll feljebb, komolyan mondom... Nem én csaltam meg őt az állítólagos kapcsolatunk alatt, én maximum csak mást jobban szerettem. Igen, bevallom, jobban szerettem egy másik lányt. Aki sokkalta érettebb nála, pedig ő tartott engem éretlennek. Nőjön fel, ennyit tudok mondani. Persze erre már nem mondott semmit, ez olyan tipikus.
Nekem van igazam. Ja, és még egyszer: bunkó vagyok. Igen, drága Gerard, te bunkó vagy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)