The show must go on

Sok próbálkozásom volt már, de talán egyik sem volt komoly. Most viszont nagy elhatározásra jutottam: mégis megteszem a kezdőlépéseket, és megnyitom azt, ami lehet, hogy már egy divattá nőtte ki magát, lehet, hogy már kezd elszállingózni, de mégis, most kedvemet lelem benne. A blogot. Nem szeretnék hosszú sorokat írni, hogy mi is a blog. Mindenki tudja, a mai köznapi kifejezéseinkben szerepel. Magamat sem fogom jellemezni oldalakon keresztül. Minden bizonnyal, aki idenavigál, az tudja, hogy ki vagyok, mi vagyok. Egy ember. Méghozzá egy élő. Bármily meglepő. Bármennyire is elszomorítok ezzel pár személy. De talán nem is ezzel kellene most foglalkoznom.

Hogy miért nyitottam meg mindezt? Hát, fentebb is írtam, ez egy elhatározás. Kell valami, ami megörökíti a kis pingvinjeimet a nagy jegesmedvén. Nem érted? A pingvinek karakterek, a jegesmedve pedig az éter, amelybe felvésem ezeket. Köznapi nevén: papír. Gépen szerkesztőfelület.

Gondolkoztam, és megváltoztattam döntésemet. Nem, nem zárom be most azonnal a blogot, félreértés ne essék. Az előbb írtam, nem ecsetelem kicsoda vagyok. Viszont belegondoltam, hogy vannak olyan személyek, akik csak idetaláltak, azért tudják, kinek a gondolatait olvassák éppen. Nyíregyházi vagyok. Ha kinyitod a Magyarország térképet, valahol ott fent (köznapi nyelven, amúgy északon), a kis csücsökben, ahol a Tisza bejön drága országunkban, abban a térségben lesz. Nevezetesen egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye középpontjában. Dereng már valami? Hát igen, ilyenkor kell előkapni a rejtett földrajztudást. Amúgy Tibor hívnak. Most eljátszhatnám a szokásos James Bond bemutatkozást, miszerint Tibor, Henzsely Tibor, de az elcsépelt lenne. Hoppá, már eljátszottam. No sebaj. Jelenleg kilencedikes tanuló vagyok. Abban a városban, amit az előbb a lakhelyemnek jelöltem ki. Kölcseys. Nem tudom, mennyit mond, eléggé neves iskola. Haladó angol tagozatos. Egy szuper osztály, osztályközösség tagja. Tényleg, imádom őket. Örülök, hogy az életemben részt vehetnek ők is. Belekerültek abba. Beleíródtak.
Pont úgy, ahogy ez a blog is. Íródik.
Betűk... szavak... szókapcsolatok... mondatok... bekezdések... szöveg.
És itt tartunk.
Egy szöveget olvasol.
És már nagyon unod.
Viszont el kell szomorítsalak: lesz több is. Mert a shownak mennie kell tovább.