Régen írtam már hosszú bejegyzést. Időhiány, erőhiány, ihlethiány, válság. Nem tervezek most sem ömlengést, csak leírom, amit gondolok, és ami történik velem, és meglátjuk, mi sül ki belőle. Talán valamiféle reform lesz ez a bejegyzés, ugyanis így még nem hiszem, hogy beszéltem, inkább csak a problémáimat vetettem írásba, és gyűjtöttem egybe, hogy panaszkodhassak kicsit. Meg is tettem, most viszont megpróbálom a mesélős részt átvenni.
A napjaim eléggé érdekesek, manapság. Anya kórházban, indokokat nem részletezem, aki szeretné tudni, és akinek van joga tudni, annak úgyis elmondtam, a többiek meg nem érdekelnek. Antiszociális hozzáállás, de ez van, ezt kell szeretni. Iskolai hajtás, félév előtt, dolgozatok garmada, és a pihenést egy újabb dolgozattal ünnepeljük meg. Hoppá, kezdek megint panaszkodni? Lehet mégsem megy nekem ez a napi történések leírása, hiszen a jó megmarad, a rosszat meg... ki kell írnom magamból. Kezd nagyon elegem lenni a nyelvekből, de ezen kívül még mindig nagyon szeretem őket. Igen, ez paradox volt, tisztában vagyok vele, viszont ez a tényállás. Kétkedve várom a Csillag születik döntőjét, valószínű, hogy megint győzedelmeskedik a bunda művészete, eshetősége. Ezen kívül megalkottam egy karaktert is, és Amélie-re várok, hogy írja meg a kezdőhozzászólást, és elméletben majd utána játszunk, és meglátjuk, mennyire válik be maga az egész. Küzdöttem érte, de mások sokkal többet tettek le érte, amit itt, ezúton is köszönök nekik, hogy beáldozták magukat. Remélem, hogy nem hiába, és tényleg jó lesz a karakter, és azt is, hogy akarnak is majd vele játszani, hiszen ezért alkottam, hogy legyen egy olyan univerzális karakter, akihez nem kell igazán külön ihlet, hanem természetesen jön.
De... ami a legfontosabb, hogy Amélie igényeit teljesíteni tudjam. Igen, tudom, hogy magamnak kell a figuráimat megalkotni, de ettől függetlenül csak bennem van a megfelelési vágy, hogy ő tényleg, élvezze a játékokat, velem, bár remélem, hogy azért ez eddig is így volt, hiszen mindenki tudja, hogy ilyenekben nagyon érdekes felfogású vagyok, mivel gyűlölöm a saját játékomat, és a megalkotott kis szösszeneteimet. Úgy, összességében azt hiszem ennyit szerettem volna mondani. Majd igyekszem azért többet, és sűrűbben írni.
A napjaim eléggé érdekesek, manapság. Anya kórházban, indokokat nem részletezem, aki szeretné tudni, és akinek van joga tudni, annak úgyis elmondtam, a többiek meg nem érdekelnek. Antiszociális hozzáállás, de ez van, ezt kell szeretni. Iskolai hajtás, félév előtt, dolgozatok garmada, és a pihenést egy újabb dolgozattal ünnepeljük meg. Hoppá, kezdek megint panaszkodni? Lehet mégsem megy nekem ez a napi történések leírása, hiszen a jó megmarad, a rosszat meg... ki kell írnom magamból. Kezd nagyon elegem lenni a nyelvekből, de ezen kívül még mindig nagyon szeretem őket. Igen, ez paradox volt, tisztában vagyok vele, viszont ez a tényállás. Kétkedve várom a Csillag születik döntőjét, valószínű, hogy megint győzedelmeskedik a bunda művészete, eshetősége. Ezen kívül megalkottam egy karaktert is, és Amélie-re várok, hogy írja meg a kezdőhozzászólást, és elméletben majd utána játszunk, és meglátjuk, mennyire válik be maga az egész. Küzdöttem érte, de mások sokkal többet tettek le érte, amit itt, ezúton is köszönök nekik, hogy beáldozták magukat. Remélem, hogy nem hiába, és tényleg jó lesz a karakter, és azt is, hogy akarnak is majd vele játszani, hiszen ezért alkottam, hogy legyen egy olyan univerzális karakter, akihez nem kell igazán külön ihlet, hanem természetesen jön.
De... ami a legfontosabb, hogy Amélie igényeit teljesíteni tudjam. Igen, tudom, hogy magamnak kell a figuráimat megalkotni, de ettől függetlenül csak bennem van a megfelelési vágy, hogy ő tényleg, élvezze a játékokat, velem, bár remélem, hogy azért ez eddig is így volt, hiszen mindenki tudja, hogy ilyenekben nagyon érdekes felfogású vagyok, mivel gyűlölöm a saját játékomat, és a megalkotott kis szösszeneteimet. Úgy, összességében azt hiszem ennyit szerettem volna mondani. Majd igyekszem azért többet, és sűrűbben írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése