2 nap...

2 nap... Kevés, mégis túl sok. Hiányzik. Az smsre sem válaszol. Mindig szólt, ha van valami. Hiányzik. Nem tudok meglenni nélküle. Most tapasztalom, hogy két nap milyen sok, igazán. Eddig nem értékeltem, hiszen semmiségnek tűnt, de nem az. Ilyenkor tűnik fel, hogy mennyire ragaszkodom hozzá, és mennyire szeretem. Talán kissé betegesen is. Wia azt mondja, hogy minimum, mintha szerelmes lennék, annyira aggódom túl a dolgot. Biztos sok dolga van. De... én attól még félek. Ha valami történne vele... Nem tudom mi lenne, de nem, nem bírnám ki. Beleőrülnék.

Danival van, biztos. Biztos vagyok benne. De mi van, ha komolyabb? Meddig lesz ez még így, meddig kell nélkülöznöm, meddig kell kibírnom nélküle? Miért idegeskedek ennyire? Miért szeretem ennyire? Miért?
Miért?
Miért?

Nem tudom. Nincs válasz. De én akkor is... félek. A tudatlanság megőrjít.