Freedom

Találó cím. Hiszen ez tényleg szabadság. Bár nem harcoltam érte, mint anno sokan, de azért jól esik, pedig csak egy szavamba került. Harc? Nem, az nem az én stílusom, én diplomatikus vagyok. Semmi értelmét nem látom a harcnak. Csak emberek hullanak el, bár az tény, hogy az elszaporodás ellen tökéletes. Túl sokan vagyunk már ezen a Földön.
Túlságosan is.

És mennyien nem élnek emberien. Nem is emberek, hanem csak emberszerű lények. Mindegy, nem elemezgetem senkinek sem az életét, hiszen úgy rontja el, ahogy akarja. Persze azért az jobban esne, ha ez másra nem lenne kihatással. Minden felfordult, és már semmi sem a régi. Nem mintha én olyan sokat éltem volna már, hogy ilyen komoly kijelentéseket tegyek, de az biztos, hogy a rövid életpályám folyamán ez az egész mindenség változik.

Az emberek önállótlanok. És ez még csak egy dolog, hiszen semmi ambíció nincs bennük, hogy esetleg önállóvá váljanak. Mindig, minden egyes problémát mással kezeltetnek le, és kissé gerinctelen módon máshoz rohannak, és a problémaforrást kibeszélve osztják az észt a gondjukról, bajukról. Majd utána pedig olyan infantilis lépéseket akarnak tenni, hogy csak a fejét fogja az, akin az egész lecsapódik.

És ez a személy mindig én vagyok.
Ettől menekülök.
Mert én nem fogok mindig ott lenni, hogy más helyett tartsam a hátam.
Sebes vagyok, mert ostorral csapkodnak, ha kell, ha nem.
Nem vagyok ló.
Nem...
Ember vagyok.