2009. augusztus 3., hétfő

Nem lennék

Igazából ma nem kellene írnom, mert nem tudnék. Mert Kecskeméten kellene lennem, és ott szórakozni, röhögni, meg mesében részt vennem, roston sült csirkemellet ennem, és bulizni Erinékkel. De ez nem jött össze, miért? Mert nincs pénz. Én meg ne költsem a pénzem ilyenekre, mert ne legyek telhetetlen. Pedig milyen jó lenne...

Nem jöhet! NEM JÖHET! Én esküszöm, hogy egyszer felkeresem a szüleit Arinak, és kioktatom, hogy vegyék már észre magukat, a lányuk életét teszik tönkre azzal, hogyha egy köbmilliméternyi légteret nem adnak neki. Pourquoi? Mi értelme van ennek? Miért nem örülhet igazán, és miért nem érezheti azt, hogy szeretik? És miért kell eltiltani Baktától?

Neki jönnie kell!

Bunkó vagyok, tudtátok? Nikol megmondta. Nézzek magamba, mert bunkó vagyok, állítólag. Miután mindenkinek összevissza hazudott, és játszotta a kurvát, elnézést a ronda kifejezésért, a sok kavarással, hadd ne én nézzek már magamba. Még neki áll feljebb, komolyan mondom... Nem én csaltam meg őt az állítólagos kapcsolatunk alatt, én maximum csak mást jobban szerettem. Igen, bevallom, jobban szerettem egy másik lányt. Aki sokkalta érettebb nála, pedig ő tartott engem éretlennek. Nőjön fel, ennyit tudok mondani. Persze erre már nem mondott semmit, ez olyan tipikus.

Nekem van igazam. Ja, és még egyszer: bunkó vagyok. Igen,
drága Gerard, te bunkó vagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése